Vörösfülű ékszerteknős (Trachemys scripta elegans)

A vörösfülü ékszerteknős talán a leggyakrabban tartott hüllőfaj. Könnyen felismerhető a feje két oldalán húzódó piros csíkról, vagy pöttyökről. Ennek színe változhat a narancssárgától a sötétvörösig, de előfordul csík, vagy folt nélküli példány is. Páncélja zöld, sárgás és sötétzöldes mintázattal. Az öregedéssel az állat színe változik, az idős egyedek háta sárga sötét mintázattal, előfordulhatnak fehér, vagy vörös foltok is. Később az alapszín és a mintázat közötti kontraszt csökken, az idős hímek akár barnás-feketés színűek is lehetnek. A vörösfülü ékszerteknős talán az első hüllőfaj, melyből különböző színváltozatokat kitenyésztettek (pl.: albínó). Olykor nehéz megállapítani egy terráriumban tartott egyed faját, mert fogságban gyakran keveredik más, rokon fajokkal. A nőstények nagyobbak, farkuk vékonyabb, mellső lábukon a körmök rövidek. A testméret igen széles skálán változik a populációk között, a kifejlett állat 9-20cm hosszú. Tojásaik fehérek, hosszuk 23,5-44,2mm, szélességük 18,4-24,6mm. Az újszülöttek (20-35mm) 70 nap elteltével bújnak ki, de a keltetési idő a körülményektől függően változhat, a kis teknősök neme a keltetési hőmérséklettől függ, ivarérettségüket 2-5 éves korukban érik el.

Albínó

Ékszerteknősök a terráriumban:

Amíg kicsi, elég 30×20×20-as terráriumban tartani, de ahogy növekszik egyre több és több helyet igényel. Fontos, hogy legyen szárazulat, ahová kimászhat napozni (a napot lámpával lehet helyettesíteni). A víz hőfoka 25 °C legyen, mélysége a páncél magasságának kétszerese. Etetni kétnaponta kell (érdemes mindig azonos időpontban), sok mindent megeszik, ajánlatos fagyasztott, vagy élő halat, csigákat adni neki eleségül. Kiegészítésnek adható még kanadai átokhínár, szúnyoglárva esetleg marhahús, idősebb korban béltartalomtól mentes földigiliszta. Kerüljük a száraz teknőseleségnek nevezett műtápot, legtöbbször ez csak szárított bolharák, melynek tápértéke alacsony. Fontos, hogy megfelelő mennyiségű vitaminhoz jussanak. A terrárium aljzatának érdemes akváriumi sódert választani, ez koptatja a körmüket és a mellvért alját. A vizet hetente cserélni kell, különben könnyen fertőzést kapnak. Nyáron a 6cm-nél nagyobb teknősök terráriumát nyugodtan tarthatjuk az erkélyen, vagy a kertben, de fontos, hogy ne legyenek állandóan tűző napon. Tojásrakáskor a nősténynek szárazulatra van szüksége, ha ennek hiányában a vízbe rakja le tojásait, azok elpusztulnak. Tojásrakás előtt (párzás után 3-4 héttel) sokat mászkál, gyakran megpróbál kijutni a terráriumból. A tojásokat érdemes inkubátorba helyezni és 28 fokon tartani.

Ékszerteknős a természetben:

Eredeti hazájuk a Mississipps völgye, de mára már a világ minden tájára elhurcolták. Érzékeny a hidegre, ez északi irányban korlátozza elterjedésüket, de ismert néhány, a vártnál északabbra élő populáció, melyek mesterséges (így melegebb) vizekben ugyan magas halandóság mellett, de képesek áttelelni. Kedvelik a csendes, iszapos aljú vizeket, de ritkán folyóvizekben is megtalálhatóak. Udvarláskor a hím a nőstény elé fordul és annak orra előtt kifordított végtagokkal remegteti hosszú karmait. A párzás a vízben történik. Fészküket a vízparton ássák, de ritkán előfordul, hogy távolabb készítik. A fészkük 120-140cm mély, 2-19 darab tojást raknak bele. Mindenfélét megesznek, a fiatal egyedek inkább állati, az idősebbek inkább növényi táplálékot fogyasztanak. Várható élettartamuk 25 év.

A teknősök páncélja:

A teknősök testét teknő védi (innen a nevük), amely egy hátpajzsból és egy mellvértből áll. Ezeket csontpáncél alkotja, amelyet bőr fed. A csontpáncél 8 törzscsigolya, a bordák, a mellcsont, a kulcscsont, valamint a bőr irharétegéből származó másodlagos csontok összeolvadása révén jön létre. A teknőt borító bőr hámjában szarulemezek találhatók. A teknős páncélja együtt nő az állattal, a hüllők többségével ellentétben nem vedlik.